"Életben maradunk, bebábozódunk..."

Nos hát adott volt egy nő, akit egy olyan családban neveltek fel, ahol bombatölcsérek alakították a világot, és volt egy férfi akitől eltitkoltak dolgokat, majd ő szép lassan rájött miről is van itt szó. Egyvalami biztosnak mondható. Mind a ketten menekülni akartak. Mindegy hogy mi csak ez ne menjen tovább. És akkor hirtelen egymásra találnak.

"találunk valakit, valamit mondunk,"

A családi legendáriumban rengeteg eset feljegyzésre került a szüleim gondtalan éveiről, bulik, utazások, kirándulások, barátok. Később hallottam a rossz élményeket is. Utólag anyám sokszor emlegette, hogy akkor kellett volna ezt meg azt tenne ez meg ez helyett. De a lényeg az, hogy annyira újat akartak az élettől mind a ketten, hogy belevágtak. Meg nem mellesleg lehet szerették egymást.

"neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere, velem halálig jobb híján leszel-e?"

Így aztán házasság, gyerek meg ilyenek. Apám sokat hajózott, egy darabig anyám a bátyámmal a Rózsa utcában lakott. De nyilván nem így tervezte a dolgot. Mint azt írtam, nem a világ legvidámabb helye a Rózsa utca.

"Nem lesz egy fáklyás menet. Tudod mibe kerül annyi fáklya?"

Innen már az is nagy ugrás lehet, hogy a Németvölgyi útra költöztek egy szuterénba. Valamikor ekkor kezdett anyámnak derengeni, hogy ez nem az a sztori amit ő megálmodott.

"Inkább gyújts egy gyertyácskát minden napra egyet, néha majd elfújom, olyankor szeretlek."

Apám és anyám, két külön felfogást hoztak az életről, és sajnos nem volt akkora szerencséjük, hogy ezt össze tudják egyeztetni. Elég ha egy olyan hétköznapi dologról van szó mint a pénz. Apám könnyelműen gondolkodik róla, anyám meg szigorúan beosztó mert otthon azt látta. Anyám egy makacs ember, emlékezzünk csak az ünnepi cipőre!

"A sötétben csendesen látod a testnek is, jó. A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó."

Vajon mit csinál egy makacs nő mikor el akar érni valamit? Zsarol. És mit csinál egy férfi amikor zsarolják? Lázad. Persze ezt soha nem ismerték volna be, még maguk előtt sem. Folyt a tánc, és már nem volt menekvés belőle. A forgatókönyv előre meg volt írva, és mint két jó zenész lejátszották a kottát.

"Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán, csüngeni mint Évának az almája a fán."

Mikor már ez a film pergett több mint 6 éve. Megszülettem én. Vajon azt várták tőlem, hogy majd megjavítom a házasságot???

"Amely a fajtánkat gazdátlanná tette, hogy akármit fog azt kéri, hogy eressze..."

Ugye milyen könnyű volna azt kérdezni, hogy akkor minek csinálták? Ha nem volt jó. Ugye milyen egyszerűen hangzik, hogy ha le van írva, ha ki van mutatva? És nem. Csináljuk, mert ez a script. LE KELL FUTTATNI!!! Amíg nem fut le addig nincs menekvés. A legravaszabb dolog az egészben, hogy van egy belső parancsunk ami arra késztet, hogy tegyük meg. Véleményem szerint ez nem programozás kérdése, hanem egyszerűen ilyen az ember:

"Mink meg csak szoríjjuk, hogy érezzük, hogy meleg, hogy nem vagyunk egyedül, nosza, ÖLELJETEK MEEEEEG !!!"

(Kispál és a Borz: Mulató)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.