A harmadik napon úgy éreztem magam mint Chris a Szakaszban, amikor hazaírja a nagymamájának, hogy élete legnagyobb butaságát csinálta azzal, hogy Vietnamba ment. Először azt hittem, hogy jó móka lesz ez a katonaság, majd igen hamar beláttam, hogy semmiről nem szól az egész, csak valahogy ki kell húzni a végéig. Persze ennyi év távlatából meg azt mondom, hogy nagy butaságot akkor csináltam volna, ha kihagyom. Rengeteg érvet fel lehetne hozni pro és kontra, de csak meddő polemizálás lenne. katona történetekkel nem fecsegem tele a blogot, nem ehhez a témához tartozik. Inkább csak leírom mi volt az a pár dolog amit ebben az időszakban meghatározta a további életem.

Az első és legnagyobb tanulság az az volt, hogy mennyire kilógok a tömegből. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy ami nekem játszi könnyedséggel meg, pl. megtanulni a rangjelzéseket, a többieknek hosszú órákig tartó magolás. Az, hogy tanult és művelt vagyok, a többség előtt negatív. Az, hogy nem voltam komoly bajban életemben, értsd nem akarnak különböző csoportok elégtételt venni rajtam ilyen-olyan dolgokért, az ebben a közegben HIBÁNAK számított. Megdöbbentettek ezek a dolgok. Az idő viszont nagyon hamar engem igazolt. A kilenc körlet társam közül mindnek volt barátnője a bevonuláskor, amikor vége lett az alapkiképzésnek már csak nekem volt. Pedig addig úgy volt, hogy ők aztán nagyon-nagyon stabil párkapcsolatban vannak ám. Ja, és amikor egy-egy eltávról úgy jöttek vissza, hogy a bartnő már nincs meg. Akkor az addig félistennő státuszban lévő leányzóból hipp-hopp büdös kurva lett. Furcsa, ám de egyben nagyon tanulságos történetek voltak ezek számomra.

Aztán persze anyámnak is meg volt a maga attrakciója. Az első alkalommal hazajöhettem. és az új, negatív élményektől zavarodottan megjelentem otthon, akkor a legnagyobb problémája az volt, hogy hát ő nem számított rám, és holnap vendégek jönnek és akkor mi lesz ha én otthon vagyok... Nagyon rosszul esett ez a dolog. Rettenetesen összevesztünk és én átköltöztem a nagymamámhoz. 

Az egyetlen dolog ami jól sült el az a szerelmem kiteljesedése volt. Nagyon sokat jelentettek a levél váltások. És az, hogy kitartott mellettem ebben a nehéz helyzetben. Sőt. A leszerelés előtt két hónappal minden félretett pénzéből kivett egy albérletet, ráadásul a Vizafogón. Összeköltöztünk pedig az a pár ezer forint amit én zsoldnak kaptam nem volt túl sok hozzájárulás ehhez. Aztán egy gyönyörű nyári napon végleg kiléptem gödöllői laktanya kapuján és ott állt és várt rám a szerelmem. Együtt szereltem le húsz másik emberrel és senkit nem vártak ott csak engem. Nagyon kellemes élmény volt, csupa-csupa jó érzés. Utána hazamentünk, és beköszöntött életembe az Aranykor!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.