Kedves olvasóim!

Útjára indítom újabb blogomat. Több okom is van erre. Régóta megfogalmazódott a vágy bennem, hogy kiírjam magamból az elmúlt 33 évem minden tapasztalatát, élményét, boldoságát, és keserűségét.

Körübelül 5 éve elindultam egy úton amit magamban úgy emlegetek, hogy az Autonómia útja. A miérteket és a hogyanokat szeretném leírni itt. Ki akarom magamból írni azokat az élményeket amiket eddig utam során szereztem, és megosztani azokat az újjakat amikkel a jövőben találkozni fogok.

A barátaimnak és az ismerőseimnek segíteni fog talán ez abban, hogy megértsenek engem, azoknak akiket nem ismerek és ők sem ismernek engem - bár ha sikerül mindent kiírnom magamból, akkor kevés titkom marad majd a világ elött - remélem sikerül támpontokat nyújtanom ha arra az őrült elhatározásra jutnak, hogy ők is elindulnak az Autonómia útján.

Mit is jelent ez az Autonómia a jobbra fent található mondanton kívül? TA értelemben a tudatos önálló életet jelenti ahol az ember a jelenben él, spontán magatartást tud tanusítani a helyzetekben, és tudatosan tervezi tetteit és cselekedeteit. Számomra ez megtoldódik azzal életérzéssel, hogy önálló akarattal rendelkezem, és nem kell elszámolnom senkinek a tetteimmel. Félreértések elkerülése végett, ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy gátlástalanul letarolok minden emebert magam körül. Az öntörvényűség itt arra vonatkozik, hogy nem kell megfelelnem senki elvárásainak, legyenek azok társadalmi, kulturális, erkölcsi vagy etikai aggályok. Az egyetlen ember akivel elszámolni valóm van, az én magam vagyok. Én vagyok az, aki meghatározza mit tehetek meg, és mit nem. Ez viszont kőbe van vésve!

Kinek ajánlom az Autonómia útját? Azoknak a szerencsés embereknek akik többet látnak a világból a zsigeri ösztönöknél, akik képesek elvonatkoztatni a materiális dolgoktól, valamint vágynak arra, hogy amikor ennek az egésznek a végén összeszűkült puppillákkal ereszti el a testük a lelküket, akkor arra tudjanak közben gondolni, hogy több voltam ennél a sejthalmaznál, és nem a testem és az idegrendszerem anomáliái rángattak keresztül ezen az Életnek nevezett valamin, hanem szabad akaratommal élve az életemet, most úgy távozom, hogy elégedett vagyok az életemmel.

Kinek nem ajánlom az Autonómia útját? Tulajdonképpen óvva intek bárkit aki ide tévedne. Ha elindulsz készülj a legrosszabbra. Olyan dolgokat fogsz megtudni magadról amiket álmodban nem gondoltál volna. Olyan dolgok kerülnek majd napvilágra amikre késöbb azt mondod majd: Bár soha ne tudtam volna meg! Sokszor undorítónak és visszataszítónak fogod találni azokat a dolgokat amik kiderülnek, és semmit nem tehetsz majd ellenük. El kell viselned őket. A tudatlanság áldás, mondják. Így is van! Ha a kényelmet szereted, ha nem akarsz küzdeni és erölködni, akkor jobb ha otthon maradsz. Ez egy rázós és kemény út!

Végül azért is csinálom ezt a blogot, hogy odarakhassam Birtalan Balázs blogja mellé,ha megtisztel vele, hogy kirakja a linkem. Lássa mindenki, hogy milyen ez.

Hát akkor, tapossunk a gázba ...

A bejegyzés trackback címe:

https://acsab.blog.hu/api/trackback/id/tr1002331964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

polly2 2012.02.11. 13:34:52

Balázs blogjáról találtam ide, tisztelet az elindulásért ! ( A címben hiba van, helyesen: gentlemen)
Olvaslak tovább :)

ACsab 2012.02.11. 14:46:35

@polly2: Javítva. Jó olvasást!
süti beállítások módosítása