Mindenképpen örülök a látogatásodnak, de sajnos tudnod kell, hogy ez a blog ezennel lezárult. Nem lesz több bejegyzés. Ha új vagy akkor egy kis használati útmutató: Először is elnézést kérek ha zavar a tegezés. A blog tartalma annyira személyes jellegű, hogy feljogosítva…

Mára azt gondolom, hogy ha valaki elkezdi járni az utat a játszma nélküliség, vagy az autonómia, vagy bármilyen olyan állapot felé ami kifelé mutat abból az életből amit éppen él, legyen az sorskönyv vagy ellen sorskönyv, nagyon meg kell fizetnie érte. Olyan ez mint egy boksz…

Be akartam fejezni a blogot még mielőtt 35 éves lettem volna, de ezzel már lekéstem. Ezt a posztot valahogy nem akarózott megírni. Hogyan tudnám megírni azt, ami valószínűleg életem legfájdalmasabb, legmegdöbbentőbb, legnagyobb hatású, legrosszabb élménye volt? Végül amellett…

Néha annyira kíváncsi lennék arra, hogy mit gondolt a psziho mikor először beléptem hozzá. Ott egy fiatal figura, aki gyors észjárású, határozott, széles látókörű, és mégis hozzá akar járni terápiába. Főként, hogy igazándiból nem is tudtam megfogalmazni, hogy mit is…

Az autonómia három pillére a Jelenlét, Spontaneitás, és az Intimitás. Szerencsére mind három akadt szép számmal az életemben. De az egész olyan illékonynak tűnt. Vajon ezt tényleg én éltem meg? Vajon hitelesek az érzéseim vagy játszmák útján jöttek létre? Engem nagyon…

Nos, folytatom akkor.Amikor elmúlik az eufória, és megszokottá válik egy esemény, akkor mindig eljönnek azok a percek mikor elkezd kattogni az agyam. Általában ilyenkor mérlegelek, és döntök, de most ott dübörgött a fejemben a kérdés: - Milyen apa leszek?Ekkor még nem tudtam, de…