Egy szerelmes év

2011.10.20. 01:21

Ha belegondolok, hogy életem legmeghatározóbb élménye úgy kezdődött, hogy egy pénteki napon, mikor már este volt és semmi értelme nem lett volna ülni még egy órát a melóhelyen, csak hogy kitöltsem a munkaidőm, ám én mégis úgy döntöttem maradok, egész egyszerűen végig fut a hideg a hátamon. Ha most behunyom a szemem, akkor hallom a klíma zúgását a gépteremből, érzem azt a hideg illatot az orromban, és érzem a levegő hűvös cirógatását a karomon. Majd megjelenik előttem, ahogy megnyitom a belső chat programot és megjelenik két női név az online listában...

Nosza több se kelet, írtam pár ismerkedő sort. Mint később kiderült, a két női név,két fiatal éjszakás leányzóhoz tartozott két emelettel lejeb. Az idő hamar elrepült így, tán még tovább is maradtam a keleténél. Jó pár hét levelezés után randira hívtam az egyik lányt, és kiültünk a Duna partra. Sokáig csevegtünk a kora őszi éjszakában. Majd másnap is. És harmad nap is. Végül eljött velem a Fregattba. Ha megint lehunyom a szemem, akkor magam előtt látom (asszem egy életre belém égett ez a kép), ahogy kinyújtom a kezem és ő megfogja, majd kéz a kézben hazasétálunk. A szívem csordultig telt a romantikával, és egy este a villamoson zötykölődve, azon kaptam magam, hogy a gyomoromba kúszik a romantika mellé egy nagyon erős hiányérzet. Azt hiszem akkor lettem életemben először szerelmes. Persze, nyilván elhesegettem az érzést. Ugyan már! Hisz csak két hete ismerem...

love.jpg

Eleinte úgy álltam a dologhoz, hogy nincs semmi különös, van egy barátnőm, jól érezzük magunkat. Kicsit fura volt ugyan, hogy este az utolsó gondolatom ő volt, és reggel az első is. Majd ahogy teltek a hetek, majd a hónapok egyre közelebb kerültünk egymáshoz, fizikailag és érzelmileg is. Az idő lassan télbe facsarodott, és tán életemben először szépnek láttam. Aztán mint a romantikus regényekben februárban bálba mentünk, ő jött a maga által vart ruhában, és amikor aznap éjjel kihámoztam belőle, részem volt életem első igazán jó szexuális élményében ami tele volt végre érzelemmel is és nem csak a dugásról szólt. Azt hiszem teljesen érthető, ha az kezdett megfogalmazódni bennem, hogy: Nézzenek csak oda, hát nem gyönyörű is tud lenni ez az élet!

Majd tavasszal elutaztunk pár baráttal a Balatonhoz. A fesztelen szórakozásnappal, és vad szenvedélyes éjszakák éjjel. Mígnem az egyik reggel úgy ébredtem mint gyermekkoromban. A vér lassan csordogált az ereimben, mélységes nyugalmat és hihetetlenül erős boldogságot éreztem, majd megpillantottam magam mellet aki ehhez az élményhez hozzájuttatott. Akkor ott tudtam, hogy visszavonhatatlanul SZERELMES vagyok belé. A fehér paplanok alatt szorosan hozzábújtam, és azt hiszem az volt életem legintimebb pillanata. (Az intimitást itt most szigorúan TA szemszögből értem, de nem kell elszontyolodni, volt másfajta intimitás is bőven.)

 Így aztán átadtam magam annak az élménynek, hogy van egy barátnőm, akit szeretek és ő is szeret. És csodálatos élmények következtek, nyaralás, sátorozás, bulik, és minden apróság ami hozzátartozik az egészhez, és minden pillanat a mennyország. Az egész egy nagy rózsaszín ködben úszó boldogság. Azt hiszem, hogy ezek miatt a dolgok miatt érdemes megszületni erre a földre. Ezek azok a pillanatok, érzések, vágyak, motivációk amik fel tudják csillantani a reményt, hogy nem csak hülyeséggel, gonoszsággal, és korlátokkal van teli a világ. Azt hiszem nekem oltári nagy szerencsém volt, megvolt bennem minden olyan tulajdonság amivel ezt tényleg meg tudtam élni. Nem gondoltam én akkoriban semmit. Az egyetlen dolog amire vágytam még, hogy minél több időt tölthessünk együtt. Néha szívesen álmodoztunk arról, milyen jó lenne valahol csak ketten lenni, de nem voltak meg az anyagi lehetőségeink erre.

Aztán egy évesek lettünk. Akkoriban ez nagy számnak számított, emlékszem minden velünk egyidős pár számon tartotta, hogy mennyi ideje vagyunk együtt. Lángolt a szerelem, és csak annyi baj volt, hogy télen nehezebb kettesben lenni, mert akkor nem lehet a szabadban lófrálni akár egész éjszaka. Az októberrel beköszöntött a hideg és egy napon a postaládában megjelent egy furcsa papír, piros-fehér-zöld csíkok voltak rajta, a feladó pedig a Magyar Honvédség volt...

A bejegyzés trackback címe:

https://acsab.blog.hu/api/trackback/id/tr173316591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.