Tehetetlenségi erő

2011.01.10. 09:21

Véleményem szerint az életünk egyik legautonómabb időszaka az általános iskola alsó tagozata. A Sorskönyvünk készen van már, de még csak a vázlata, nincsenek finom opciók benne, lappang még csak. Ebben az időszakban a három alappillér közül a spontaneitás a legerősebb. Jó esetben lehet jelenléte is az embernek, ezt típusa válogatja. Amiből viszont nagyon kevés van az a tudatosság. Néha elgondolkozom ezen. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó e így vagy rossz. Minden esetre ez akkor is így van, ebben az időszakban ezt kell megtanulni, a tetteknek következményei vannak. Lássuk hát mik alakítottak ebben az időben:

Anyám a rettenetes szigort hozta otthonról. Sok esetben biztosan igaza volt, és nevelési célzattal tényleg érdemes volt büntetnie, de azt hiszem, nem kicsit túlzásba vitte. Mára rájött erre szerintem, de képtelen elismerni. Nem tud szembenézni azzal a ténnyel, hogy nagyon meggyötört engem abban az időben. Valójában ebben az időszakban romlott meg a viszonyom a családommal. Ha visszagondolok erre az időszakra szinte az összes pozitív élményem a sulihoz kötődik meg a barátaimhoz. Apám és anyám ebben az időszakban fasirtba voltak, már nem emlékszem pontosan, hogyan is volt ez, de volt, hogy apám velünk lakott és volt hogy nem. Nagyon sokáig mérges voltam á emiatt.

Amit nagyon sokáig nem fogok elfelejteni az a bátyám szemétkedései voltak, kihasználta testi erőfölényét, és szabály szerűen kínzott engem. Amitől viszont kifejezetten idegbeteg lettem, hogy állandóan piszkálta a fülemet, és mikor mondtam, hogy ne csinálja akkor lefogott, és úgy piszkált tovább, közben hangosan nevetett. A mai napig emlékszem, hogy mennyire dühös és mérges voltam rá emiatt. Azt terveztem ha majd megnövök és én is erős leszek jól megverem. Ha pedig a szüleimnek szóltam, hogy nem hagy békén akkor rám se bagóztak, esetleg valamit mondtak a bátyámnak, hogy hagyja abba, vagy ne csinálja. De a legjobb tán nem is ez volt, egyszer mikor a bátyámnak kedve szottyant engem idegesíteni, kínomban szaladni akartam anyámhoz, a fürdőben volt éppen, és én rányitottam. Anyám meztelen volt, és megriadt. Becsuktam gyorsan az ajtót, a bátyám is megijedt így békén hagyott. Már éppen megörültem, hogy ezt most megúsztam, mikor anyám kijött a fürdőből és kegyetlenül elvert, de úgy hogy a földön feküdtem ő meg rugdosott. Egyvalami pozitívum volt a dologba, a bátyámba legalább lelkiismeret szorult, többé nem piszlkálta a fülem. :(

Anyám amúgy ilyen volt. Ha valamit jól csináltam akkor az tök természetes, ha valamit elbasztam (pl. hoztam egy intőt) akkor aztán mekkora égetni való rossz kölök vagyok, és hozzam a fakanalat (Tetszik érteni? Velem hozatta oda fakanalat, amivel aztán elvert. Fasza mi?), vagy nincs TV-zés 2 hétig. Szerintem néha kifejezetten gonosz megnyilvánulásai voltak. Egyszer pl. mikor apám nem élt velünk, és egyszer eljött meglátogatni, akkor elsírtam magam neki (nyilván mert hiányzott), és úgy fejeztem ki magam, hogy "nem történik semmi". Apám nyilván elmondta ezt, és később anyám jól a fejemhez vágta. Asszem ez volt a forró krumpli effektus, azt a gyötrést amit kapott gyerekkorában átadta nekem.

Apámba sokkal több humanitás szorult szerintem mint a család többi tagjába együttvéve, beleértve engem is. Néha sikerrel vette fel a harcot a hülyeség ellen. Például anyám előszeretettel szólította fel, hogy üssön meg engem vagy a bátyámat. Erre apám kijelentette, hogy parancsra nem üt. Volt neki érzéke ezekhez a dolgokhoz. Talán ha többet lett volna velünk akkor jobban kompenzálhatta volna anyám zsarnoki és kegyetlen húzásait, jó pár esetre emlékszem mikor egy egy büntetés esetén sikerült enyhítést kicsikarnia anyámból. Nagyon sokáig haragudtam rá amiatt, hogy "gyáván" megfutamodott. Ma már azt látom, hogy inkább belefáradt. Sokszor menekült az alkoholba, és olyankor kijött belőle az egész. Olyankor agresszív és zárkózott lett.

Hát így éldegéltünk mi akkoriban. És az előző fejezetben leírtam, hogy mik azok amiket hoztam, hát ezek azok amiket kaptam. A fentiek viszonylag jól leírják a légkört, és sorolhatnám még azt, hogy milyen egyéb estek történtek, a lényeg az az, hogy nem éppen egy ideális szeretettel teli családban nőttem fel. Valójában úgy érzem, hogy az állandó büntetések és fegyelmezéseknek az egyik oldalon az lett az eredménye, hogy a végén már nem érdekelt mit csinálok, hiszen úgyis maximális büntetést kapok. Emlékszem egyszer mentem hazafele, és azon filóztam, hogy már megint kaptam egy intőt vagy valami most ezt, hogy mondjam el otthon. Ha nem mondtam el és késöbb derült ki, na akkor aztán még nagyobb büntit kaptam. Szóval ahogy ezen gondolkodtam, az jutott az eszembe, hogy végül is tök mind1. Megölni nem fog anyám. Ezen még egy kicsit meg is könnyebbültem. (Tehát tetszik érteni, ez volt a vigaszom, hogy igen, majd megkapom a lebaszást, de azért a legrosszabb nem fog bekövetkezni.) Fura egy lelkiállapotok voltak ezek. De volt egy olyan része is a dolognak, hogy ha valamit tettem akkor azért már igyekeztem előtte felmérni, hogy ebből majd mi fog kisülni. Tehát mondjuk azért volt hozadéka is a dolognak.

Hát ennyi. Írhatnék még egy-két kirívó esetet, de már minek? Elég annyi, hogy az alapok azóta se változtak. Én azóta se érzem jól magam a családommal. Ennyi. Lehet ezért köveket dobni rám, de nem érdekel. Az évek folyamán én megpróbáltam a magam módján rendbe rakni ezt, de egész egyszerűen nincs értelme.

Szerző: ACsab

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://acsab.blog.hu/api/trackback/id/tr562573428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Káosz 2011.01.13. 21:11:07

Emlékszel amikor egyszer azt mondtam, hogy nem szeretném megismerni anyukádat? Na most már biztos vagyok benne!
Nagyon felkavart ez a bejegyzés, nem is tudtam egybe elolvasni.
Csab! Le a kalappal, hogy ilyen klassz embert faragtál magadból, mint amilyen vagy! És szeretném elmondani, hogy fantasztikusan jó apuka vagy! Egy lapon sem vagy emlegethető az anyáddal, nem is hasonlítalak vele össze, mert az rád nézve lenne sértő! :D

Lapis Lazuli 2011.01.20. 15:59:31

Eddig read only voltam, de most...Bakker. Bakkerbakkerbakker.

Ahogy írod, olyan mintha azt lenne, vagy legalábbis nekem így jön át, h azzal, h véletlenül rányitottál, elbasztál valamit. WTF? És, hát, valahol meg is szántam anyukádat.

ACsab 2011.01.20. 19:45:27

@Lapis Lazuli: Napok óta gondolkodok azon, hogyan lehetne árnyalni ezt a képet. Nehezen megy... :D