Jing és Jang

2011.04.15. 10:46

Elnézést a sok késlekedésért, ha járt volna netán erre valaki. Kicsit hanyagoltam az utam dokumentálását, ugyanis zajlanak az események köröttem. No de, nem is számít, időnk mint a tenger...

Szóval, vegyük vissza a fonalat és induljunk tovább az időben. Nagyon vegyes emlékeim és érzelmeim vannak a tízes éveim elejéről. Szerintem meg volt minden az életembe ami kell. Voltak nagyon boldog pillanataim, és voltak nagyon kellemetlenek. Talán még ilyenkor is feszegetik a határaikat a gyerekek. Ha igazán belegondolok mi befolyásolta az életem akkoriban akkor két dolog jut az eszembe.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a lakótelep ahol laktunk egy 2000 lakásos frissen épült panelsor volt. A beköltözők családok szinte mindenhol hasonló korú gyerekekkel. A franc tudja hanyadik Ratkó generáció voltunk mi, a kései 70-esek. Sosem volt gond játszótársakat találni. Életem egyik kedvenc gyerekkori élménye, amikor egy építkezésre paneleket hoztak, és a panelok végén lyukak voltak, amik egy műanyag fedővel voltak lezárva. A fedők könnyen kivehetőek voltak a panelokból, és ami legfontosabb, olyanok voltak mint egy frizbi. Valaki gondolt egyet és elkezdtük a fedőket hajigálni, az arra járó gyerekek mindegyike jó mókának találta mindezt és beszálltak a játékba. A helyzet nagyon gyorsan eszkalálódott. Hamarosan van 50-60 gyerek dobálta önfeledten a frizbiket, és fékevesztett jókedv és harsány kacaj uralkodott mindenütt. Ha visszagondolok arra a napra, most is látom lehunyt szemem előtt a jelenet, ahogy mindenhol gyerekek, én is állok egy panel kupac tetején, dobom és elkapom a frizbiket. Érzem a szagokat a levegőben, érzem a bőrömön a szellő simogatását, az adrenalin vágtatását az ereimben, a szabadság mámoros ízét a számban. A mulatságnak az lett a vége, hogy egy munkás ostorral (!) szétkergetett minket. De valójában nem számít, ott azon a napon megéreztem azt a felszabadult életörömöt ami keveseknek adódik meg az életben. Végre egy élmény amit tisztán élvezhettem, és ami a legfontosabb, hogy egyedül. Akkor már elég nagy voltam ahhoz, hogy leengedjenek a telepre egyedül. Szerintem ez nagyon fontos egy gyerek életében. Azért is lehet ez ennyire fontos az emlékeimben, mert ez egy hatalmas kontraszt az otthoni helyzethez képest.

Otthon nehéz volt, ekkora már szinte teljesen megromlott a kapcsolat a szüleim között, apám sokat volt távol, és akkor anyám teljesen kontrollálatlanul nevelhetett engem. De akkor már képes voltam az ellenállásra. Már nem tudom miért, valószínűleg hoztam egy egyest az iskolából, és kitalálta, hogy akkor nevelő intézetbe küld. Én valahogy ráéreztem, hogy ez nem így működik, és úgy csináltam mint akit ez nem érdekel. Persze azért féltem, hogy igaz lehet. Anyám beadta, hogy egy szombati napon elvisz. Aznap reggel, szólt, hogy pakoljak össze, és öltözzek mert indulunk az intézetbe. Én rezignáltan megcsináltam mindent. Persze akkor már érzetem, hogy nem megyünk, mert ő nem készült semmit. Hát ki is derült, hogy csak rám akart ijeszteni. Hát ennyi. Ilyenek voltak velem akkoriba otthon, sorolhatnám a cifrábbnál cifrább eseteket, de minek? Annyi is elég, hogy nem volt jó otthon, sok mindent elhatároztam akkoriban, az egyik az volt, hogy én aztán amint lehet lepattanok innen, a másik az az volt, hogy tutira nem fogok megházasodni, mert az a szüntelen balhézás ami otthon ment az nagyon elrettentő volt.

A személyiségem kezdett kibontakozni ellenben. Abban az időben kezdett a műholdas televíziózás elterjedni. Kinyílt a világ. A videó és a számítógép is akkoriban terjedt Magyarországon. Észre vettem, hogy mennyire el tudok merülni egy-egy játékban, mennyire le tud kötni egy érdekes műsor, vagy ha kezembe került akkor egy-egy érdekes könyv. Azt hiszem ekkortájt szerettem meg a történelmet, csillagászatot, filozófiát. Érdeklődni kezdtem a világ iránt és ez az élmény új volt. Vonzódni kezdtem a heroikus történetekhez, a hősök és a példaképek ideje volt ez. A suliban nagy baráti társaságom volt, és ez is sokat dobott a helyzetemen, voltak emberek akikkel szívesen voltam. Van a mai napig élő barátságom abból az időből.

Volt viszont valami amit szomorúan konstatáltam. Ahogy a barátaim nőttek, úgy kezdtek férfias vonásokra szert tenni. Egy nap döbbenettel bámultam ez egyik barátom a strandon. Hirtelen megütötte a szememet a domború mellkasa és a formás teste. Ahogy egy anatómia könyvben látható. Arányos, szép, szinte hibátlan... Ha a tükörbe néztem egészen mást láttam: vékony pálcika végtagok, beesett mellkas, rossz tartás, csálé fogak, vékony gyermeki arc még mindig. Nem igazán értettem a dolgot, hiszen mind ugyan azt csináltuk, naphosszat futottunk, fociztunk, kúsztunk, másztunk. Ma már értem, hogy a gének furcsa játékának az áldozata lettem. Vigasztalom is magam, hogy amit elvettek tőlem testben azt visszakaptam lélekben, meg ilyenek. De ezek csak áltatások. Akkor és ott szorongást és bizonytalanságot okoztak. Sőt talán haragudtam is a testemre úgy éreztem az utamban áll. Nem vigyáztam rá, törtem vágtam. Mai napig maradandó sérüléseket szereztem. Reménykedtem, hogy idővel ez majd megváltozik. Hát nem így lett...

Így utólag visszatekintve igazi gyerekkor volt ez. A felelősség, és a szabadság megismerésének az időszaka. Az első pár olyan élménnyel aminek a hatásai a mai napig velem élnek. Voltak rossz idők, mikor azt kívántam bár inkább egyedül lennék ezen a világon, de voltak olyanok is, amikor ráéreztem a szabadság ízére. Mikor vége lett az általános iskolának rájöttem, hogy még négy év és azt csinálok majd amit akarok, és nem szólhat bele senki. A szüleim végre feladták a küzdelmet és elváltak. A középiskoláról csupa jót hallottam, vártam már nagyon. Kicsit olyan volt mintha felcsillant volna a remény. Fel is csillant, hiszen csodálatos dolgok vártak rám az életben. Igaz akkor még nem tudtam, hogy az éremnek két oldala van. A jó mellé mindig megkapjuk a rosszat is.

A bejegyzés trackback címe:

https://acsab.blog.hu/api/trackback/id/tr482827767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása